| Polgármester: Kánnár Antal Önkormányzat: 8773 Pölöskefő, Szabadság tér 2. Tel: 93/391-101 |
![]() |
Általános bemutatás
Pölöskefő Nagykanizsától északra 20 km-re terül el. Közelében, keletről és nyugatról
is fontos főútvonalak húzódnak. Területe sík, helyenként enyhén dombos. Vizenyős
határa a megye egyik fontos vízrajzi pontja, völgyi vízválasztó: a falutól nyugatra
ered Szévíz patak. A község határának keleti lapályos részén pedig a Principális-csatorna
húzódik.
A települést először 1354-ben említették Pyliskefew alakban. Nevét onnan kapta,
hogy a Pölöske-patak forrásánál, fejénél épült. Ezt a patakot ma Szévíznek nevezik.
Területe a zalai apátság birtoka volt, melyet a Peleskei Ördög család használt.
1430-ban és 1446-ban Pölöske várának tartozékai között szerepelt, de később
visszakerülhetett az apátság kezére, mert a XVI. század elején a Kaczorok tőlük
vették zálogbirtokba. 1514-ben már ezen család és leszármazottainak tulajdonába
került, de laktak a községben más nemesek is. A török többször elpusztította
(1564-ben, 1572-ben) tulajdonosai pedig többször elzálogosították.
|
1592-ben ismét a pölöskei vár tartozékának mondták, melyet a várral együtt gyakorta sarcolt az ellenséges török. A hódoltság alatt is lakta néhány család, 17 házát írták össze. 1666-ban a telkek egy kivétellel puszták. 1687-ben a Kanizsa megvételére gyülekező zsoldosok a még meglévő telkeket és házakat itt is felégették. A közeli mocsarak közötti szigetekre menekült lakossága azonban hamarosan visszatért, s újjáépítették házaikat. |
|
1754-ben épült fel a régi templom romjainak felhasználásával
Mária Magdolna tiszteletére szentelt temploma (torony nélkül), papja azonban
nem volt. A lakosság száma fokozatosan emelkedett. 1848-ban a 668 lakosú Pölöskefőn
már elemi iskola működött. A falu körüli berek fokozatos lecsapolása után jelentősen
megnőtt előbb a legelő, majd a szántó területe.
Kövezett bekötőutat 1930-ban kapott. 1925-ben elemi iskola indult, két tanteremmel,
s két tanító végezte az oktatást. Pölöskefő népessége 1945-ig stagnált, majd
növekedett, 1960-tól azonban lassan csökkent. Az iskolát 1948-ban államosították.
A helyi oktatás azonban a körzetesítéssel és a lakosság csökkenésével fokozatosan
megszűnt. Az 1976/77-es tanévtől már az alsó tagozat is Zalaszentbalázsra került,
s a 70-es évek elejétől az óvodások szintén oda járnak.
![]() |
A lakosság teljes mértékben római katolikus vallású, évtizedekig
a nyelvészeti munkásságáért Pais Dezső-díjjal kitüntetett dr. Markó Imre
Lehel esperes volt a község lelki pásztora. |
Pölöskefő 500 fős település. A lakosság túlnyomó része középkorú
vagy fiatal, a gyerek létszáma kb. 80 fő. Az idősek száma nem haladja meg a
középkorúakét. Megközelíthetősége 4 oldalról biztosított, ezért a falun jelentős
az átmenő forgalom. A gyerekek túlnyomó többsége Zalaszentbalázsra jár óvodába
és iskolába, 8 fő tanul a gelsei iskolában, őket a nehezen kezelhető vagy hátrányos
helyzetűek közé sorolják. A körzeti orvosi rendelés Gelséhez köti a falut, egyházközségileg
Zalaszentbalázshoz tartoznak.
|
A falu polgármestere tiszteletdíjas polgármester, 1990 óta tölti be ezt a posztot. A falunak saját jegyzősége van, ami nagy terhet ró az önkormányzatra, különösen a jegyzők gyakori változása miatt. A hivatal épülete szépen felújított, karban tartott épület, büszkék rá, hogy 2 számítógépük is van benne. Ugyanebben az épületben kapott helyet az orvosi rendelő és a házasságkötő terem is. |
|
A faluközpontban található a kultúrház és a vele egy fedél alatt
levő italbolt és a falu szülöttének, Mező Ferencnek a háza, amire a ház falán
látható emléktábla hívja fel a figyelmet.
A munkaképes lakosság túlnyomó része Nagykanizsára vagy Zalaegerszegre jár dolgozni,
de dolgoznak Zalaszentbalázson és helyben is. A falura nem jellemző, hogy igazán
vállalkozással vagy gazdálkodással (nagy méretű gazdálkodással) foglalkoznának,
kevés a helyi iparos. Ezzel szemben a munkanélküliség sem jelentős, 4-5 fős
jövedelempótlós van Pölöskefőn. A nyárra tervezik, hogy közülük 1-2 személyt
közhasznú munkásként foglalkoztassanak, akik a területrendezési, karbantartási
munkákat elvégeznék a falu területén.
Pölöskefő közművesítettsége részleges, a víz és gázhálózat, telefonvonal kiépített,
a szennyvízcsatorna hálózat illetve szennyvíztisztító megépítése még csak terv.
Bár a falunak kultúrháza és sportpályája is van a faluközpontban igazán nagy
közösségi életről nem lehet beszélni.
![]() |
Pölöskefő az 1990-es évek kezdetétől jelentős fejlődésen
ment keresztül. Megtörtént a helyi utak, járdák, középületek felújítása.
Rendbehozták a két temetői ravatalozót, a községben levő kőkereszteket,
a templom tetőszerkezetét. Házasságkötő termet és új orvosi rendelőt építettek,
alakítottak ki. |
A község életében az utóbbi időben bekövetkezett változások,
fejlesztések arra utalnak, hogy a falu gondot fordít jelenére, jövőjére, s kedvező
feltételeket képes teremteni az itt élőknek, s az ideköltözőknek. A fejlesztések
a 2000-es évben is folytatódnak.
Sikeres pályázatok útján több nagyszabású beruházásra is sor kerülhet még az
idei évben
További lehetőségeket jelenthet - sikeres pályázás után - a sportegyesület felszerelésének
bővítése és az önkormányzati épületek fűtéskorszerűsítése.
Az Önkormányzat rendszeres program szervezéssel kívánja felélénkíteni a falu
közösségi életét és ehhez partnerek kívánja megnyerni a falu lakosságát.
Látnivalók
Műemlék jellegű építménye a községnek a Bűnbánó Magdolnáról elnevezett római
katolikus templom, mely 1875-ben készült neobarokk stílusban. A templomkertben
I. és II. világháborús emlékmű látható.
Szolgáltatások
Pölöskefő nevezetes szülötte dr. Mező Ferenc sporttörténész
(Pölöskefő, 1885. márc.13. - Budapest, 1961. nov. 21.)
Tanár, irodalomtörténész, sporttörténész. Eredeti családi neve Grünfeld. Hat
éven át a nagykanizsai gimnázium diákjai volt, majd Zalaegerszegen Pais Dezső
osztálytársaként érettségizett. Az ókor klasszikusait tanulmányozva jegyezte
el magát egy életre a sporttal, s latin nyelvvel.
Érettségi után a budapesti Tudományegyetemre került, ahol latin-görög szakos
tanári oklevelet szerzett. Doktori értekezését Tibullus a magyar irodalomban
címmel írta. Tanári működését Rákospalotán kezdte, majd 1913-tól kinevezték
a zalaszentgróti polgári fiúiskola igazgatójának. (Nevéhez fűződik a zalaszentgróti
sportegyesület megalakítása.)
Az első világháborút végig harcolta, leszerelése után Nagykanizsán volt tanár.
1918-ban Budapestre költözött, majd 1934-ig a budai Mátyás Gimnáziumban tanított,
ekkoriban már rendszeresen jelentek meg sporttárgyú írásai.
Legnagyobb sikerét 1928.-ban érte el, amikor "Az olimpiai játékok története"
című munkáját az amszterdami olimpián arany éremmel jutalmazták. Ő maga az Esztergomban
értesült olimpiai győzelméről. Bár tanári állását nem adta fel, ettől kezdve
a sporttörténetírásnak szentelte életét. Műve 1929-ben jelent meg először magyar
nyelven, majd fordításban a világ számos országában.
Az első művet több mint hetven követte. Sporttárgyú műveit sok nyelvre lefordították.
Elismert nemzetközi szaktekintély volt a sporttörténet területén.
1945 és 1948 között minisztériumi főosztályvezetőként a sportügyek intézésével
foglalkozott. 1948-tól haláláig tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak,
a Magyar Olimpiai Bizottságnak pedig a főtitkára volt.
Munkáját számos magas kitüntetéssel honorálták. Szülőfalujában emléktábla, Nagykanizsán
középiskola viseli az első zalai olimpiai bajnok nevét.